SALZKAMMERGUT TROPHY 2014

HEGYIKERÉKPÁR 2014-07-12

Idén második alkalommal vettem itt részt, a maratonok maratonján. 2011-ben csapatunkból egy négyfős különítmény tagjaként letudtam a C-távot, túratempóval, fotózgatással, szájtátással, és a végén egy közepes pereccel. :) Akkor nem mertem még bevállalni a hosszabb, B-turnust, ám most adódott alkalom a pótlásra. Igaz, nem a mieinkkel társultam (ők a Dolomitokat koptatták éppen), hanem a második legjobb brigáddal, a HegyiBringásokkal utaztam.

Mivel a szállásunk Obertraun-ban volt (16km-re a versenyközponttól), ezúttal volt alkalmunk körbejárni a Hallstatti tavat, és a környező falvakat. Képeket biztosan mindenki látott már, az egész környék bámulatosan gyönyörű! Aki még nem hallott volna a versenyről, 7 különböző távon majd ötezer bringás áll rajthoz. Profi szervezés, 1000 fő körüli szervezői létszámmal. Az extrém távot (211km, 7049 méter szint) Európa legnehezebb maratonjaként emlegetik. Évről évre többszáz magyar résztvevő látogat ide. 

Alapvetően esős időt fogtunk ki. Csütörtöktől vasárnapig minden nap volt csapadék, de azért tudtunk tekerni szerencsére. A hosszútáv (B táv) paraméterei: 119,5 km, 3848 m szintemelkedés, 12 órás szintidő. Úgy saccoltuk 9-10 óra alatt meglehet, ha jó idő lesz. De nem volt jó idő… :)

Úgy döntöttem ezúttal is viszek hátizsákot, hogy kényelmesen elférjen a cucc, mivel nincs ultrakönnyű esőkabátom, ami elférne a mezzsebben. Ez borzasztó jó ötletnek mutatkozott, mert a kabátra igencsak szükség volt, ahogy a sisak esővédőre is! Mivel szemüveges vagyok, ha a szemcsi használhatatlanná válik a sártól/víztől, fuccs a versenynek. Emiatt került fel egy vázsárvédő is, ami szintén remekül funkcionált, hála Hajtány Mikinek! Na és persze az egy napi kaja: 2db High5 szelet, 6 gél. (A géleket nem mindet használtam el, mivel sokféle finomság voltak a frissítőkön.)

Miközben pakoltuk kifelé a cuccot reggel a kocsiból, masszívan esett. Megállapítottuk Petivel hogy teljes idióták vagyunk, és folytattuk a rámolást, mivel a 3. blokk indulásáig már csak 10 perc volt hátra, mi pedig még a falu szélén voltunk. :) Mire a rajtkapuhoz értünk elállt az eső.

Start, ováció, és kiérve a faluból megkezdtük az első hegyet. Rövidesen esőkabátok le. Örömünk azonban nem tartott sokáig, úgy 15 perc után ismét esni kezdett, esőkabátok fel, és ezúttal ki is tartott egész a csúcsig, egy kis jéggel fűszerezve. Az első hegy megmászása kb. két órába telt. Tartottam tőle, hogy ha egész nap ez lesz, nem fogjuk tudni lenyomni a távot, de kitartottunk. A hosszas lejtőzés nem nem volt épp kellemes…

Az eső nem sokkal később elállt egy időre, majd ismét újrakezdte, de ezúttal már csak kevesebb ideig. Esőkabátok le, fel, le. Ez a pálya már jóval izgalmasabb volt a C-nél. Aki azt unalmasnak találja, tudom neki javasolni a hosszút! :) Volt jó kis egynyomos ösvény is fenyőerdőben, viszont most nem mertem vállalni, az agyagos tűleveles gyökeres talaj rendkívül csúszóssá vált. Toltuk.

Peti tempója jó volt nekem is. Többnyire kényelmes volt, de úgy tűnt szintidőn belül leszünk. Mikor már tartósan esőmentesen haladtunk felcsillant a remény, hogy meglesz! Többnyire együtt mentünk. Így legalább rólam is készült videófelvétel. :) Az Ewige wand gyönyörű volt, bár az alattunk elterülő felhőtől a tájból semmi sem látszott. Olyan volt volt mintha mellettünk egy hatalmas felhőóceán terülne el.

Második hegynek a Salzberg következett. Itt már jó idő volt, sőt az aszfaltos tolós rész után már a nap is elő bújogatott, és jelentősen izzadásnak indultam. Innentől kezdve nem sok emlékem van a pálya milyenségéről, mert lefoglalt az életben maradás. Néha megálltam levegőhöz jutni, ekkor mindig gyönyörű látvány fogadott.

A frissítőkről csak két dolgot emelnék ki, az egyik hogy volt sós kifli, sajt és kolbász. Ezek a táv felétől nagyon jól estek! Tudom, tudom, itt a szervezőknek ez nem kerül pénzbe, és a kerítés is ebből van. A másik, hogy a személyzet mindenhol nagyon segítőkész volt. Amíg táplálkoztunk, kissrác vizet öntött a sáros váltóra és láncra. Ami pedig a legdurvább, már már sci-fibe illő jelenet: szürcsölöm a redbullt, próbálom rendezni gondolataim, közben pedig odajön a hölgy, és azt kérdi lemossa-e a szemüvegem… Balkáni agyamnak a szituáció szinte felfoghatatlan volt, de gyorsan feldolgoztam. Háromszor kértem a nap folyamán szemcsi tisztogatást, és ez szinte semennyi időveszteséggel nem járt.

Mivel a jó idő kitartott, fizikumunk egyre lankadt, de jókedvünk egyre erősödött ahogy a cél felé közeledtünk. És beértünk! 10 óra 55 perc után. Több száz néző ovációja közepette. Fantasztikus finish volt!

Vasárnap aztán pihengetés és gyors pakolás után megnéztük a junior versenyt, majd hazafelé vettük az irányt. Megálltunk még azonban egy kis ajándék vásárlásra Hallstattban, és egy fürdőzésre a Traunsee-n…
Tökéletes wellness-fitness! Csodás nap volt(ez is)!

Nagyon köszönöm a Hegyibringának a szervezést, és a nagyszerű társaságot!

Update:
A bizonyos film! 8)

Beszámoló: Csete Sándor
Fotók: Csete Sándor, Bodnár Marci, Keszthelyi Móni, Fejes Miki, Sportograf